mélypont. brutális mélypont.

egyszerűen öljön meg valaki, mindjárt nekiállok a csuklómnak a körömreszelővel, semmi kedvem semmihez, úgy érzem magam, mint akit megrágcsáltak aztán kiköptek hogy "bazdmeg, ennek pesszimista - íze van, nem kell, fúj de  szar.". esküszöm.

zsibbad a lábam is, a gitározás nem vidít fel, olvasni nincs kedvem, főleg nem anitablaket tele a lelki hisztijeikkel meg féltékenységi rohamaikkal. néhány véres lángoló hulla jól jönne, de már az sincs benne, teljesen szexkönyvvé avanzsált. a tizedik kötetig még elfért benne néhány gyilkosság meg ilyenek, de már csak egymással foglalkoznak és ez kurvára idegesít.

írni sincs kedvem, mert az is olyan depressziós lenne, mint állat.

elképesztő, mennyire limp-bizkit-hangulat emészt. ennyire még sose tetszett  a "my way or the highway"


de: már majdnem készvan a goth-lolita-ruhám, már csak a szoknyát kell megcsinálni, és jó is lesz. haha. van pár fotó, de elég gagyik, úgyhogy... nem veszem tutira h rakok fel, ha rakok is, az tuti hátomnegyed órás picasa-baszás után lesz, mert a fejem azért nem egy álom. a ruci király, de én hülyén nézek ki.. hogy van ez?

holnap megyek farmert venni, mert lassan el kell búcsúznom a drága kurrens orsayes  darabtól, amit még a skótkockás helyett kaptam anno. jah. olyan is volt. szerettem...

nah, szerintem dobbantok, aztán majd lesznek képek, vagy nem... -.-